1. nap

Tisztára Sztalker! Itt zombifilmet/akciófilmet/posztapokaliptikus filmet/bármilyen filmet kell forgatni! Itt lehetne majd a nagy leszámolás? Eltekintve a filmes felhangoktól kábé tényleg ilyen most a Zsolnay Gyár, ami éppen ezért szinte tökéletes terep egy fesztiválhoz. Annak ellenére, hogy a szervezők remek munkát végeztek a gyárépületek belső megformálásával, mi látogatók nem nagyon tudjuk kitölteni a bazinagy tereket. Bár azt is nehéz megmondani, hogy hány valódi látogató van a sok szervező és alkotó mellett. Lehet, hogy tényleg csak kevesen vannak, ami még persze nem lenne baj, de a filmblokkról filmblokkra való mászkálás közben rohadtul hiányzik a fesztivál azon része, amit az oda látogatók visznek bele az egészbe. Nem tudom, érthető-e. Persze lehet, hogy csak nekem nincsenek barátaim.

A következőkben szeretném hangsúlyozni, hogy az én személyes véleményem fog következni. Az eddigi filmek többségével nem is az a fő bajom, hogy rosszak, hanem inkább, hogy számomra nem tudnak érdekesek lenni. Illetve csak kicsivel érdekesebbek egy teljesen érdektelen dolognál. Pusztán a példa kedvéért megemlíteném a Lebegés című filmet, ami jobb híján a ?feelingfilm" műfaji besorolást kapta a készítőitől. Maga az ötlet mondjuk 3-5 percben talán működne, de nem közel negyed órában. Egy egész kisfilmet ez nem tud elvinni. Egyszerűen, mert szerintem pusztán egy feelingből(ről?) úgy nem lehet forgatni, hogy a zenén kívül szinte semmilyen más elemet nem adok hozzá. Tudom én, hogy nincs igazam ? az hogy nekem milyen egy film, az nem a film hibája. Ráadásul a nagyon kísérleti dolgokra a legritkább esetben tudok csak nyitott lenni. Egyébként meg fogjam be, csináljak jobbat. Ez végülis egy fesztivál, vannak (és lesznek is még) kevésbé jó és jobb filmek is. Az Adam&Eva (Klara Hajkova) például az egyik legötletesebb animáció, amit az elmúlt időben szerencsém volt látni, emellett az Economy Mother(Maya Zack) látványvilágával és hát? költségvetésével is elég nehéz lesz versenyezni.

Emellett szinte általános tapasztalat, hogy a készítők a zenétől várják, hogy elviszik a film hangulatát, ami elég nagy tévedés. Ez a legtöbbször tényleg valami dögös, dübörgő hullám, sok basszussal, miazmás. A bajok ott kezdődnek, hogy kép, amit aláfest? gyenge, vagyis sokkal erősebb lesz a zene hatása, mint a képé. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy szerintem. A zsűri például, úgy tűnik, hogy határozottan más véleményen van ebben a kérdésben. A legmegdöbbentőbb ilyen élmény talán az Egyedül esete volt. De erről talán majd egy másik napon, másik poszton. A felüdülést nekem Jáger Attila Quo Vadis? című zenés animációja és Zalán Márk Így készült című werkfilm-paródiája jelentette. Őszintén remélem, hogy lesz még olyan filmesek, akik hasonló irányba indultak. Ezen két film alkotói ugyanis fel merték vállalni, hogy nekik a filmkészítés nem feltétlenül a nagy dolgok megmondásáról szól. Hanem mondjuk a humorról, és meg kell mondjam, sokkal jobban működött az ő filmjük, mint az enyhén depresszív, de legalábbis mély gondolkodásra kényszeríteni szándékozó zenére vágott sötét képek elegye. Amivel egyébként a filmek döntő többsége élt. Talán ezért is maradt meg ez a két film bennem ilyen erősen, mert mire sorra kerültek, már elképesztően eluralkodott rajtam a Bambi által már emlegetett ?inkább menjünk ki egy cigire" érzés. Pedig nem is dohányzom.

Persze a filmek mellet van még egy csomó más is, amit érdemes bejárni. Ami meg esetleg hiányzik, azt nekünk kéne pótolni.

bandi