Szemlétek versenyfilmek előzsűrizése

----------------------------------------------------------------------------------
kommentek:
Köszönet a sok magasszínvonaló alkotásért!
Tóth Barbara (szervező)
Előzsűri ajánlása a Szemlétek 2007 versenyprogramhoz

Péntek este lezárult a Szemlétek 2007-re beérkezett filmek előzetes válogatása. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy tagja lehettem a beérkező több, mint 70 filmet elbíráló zsűrinek. Az ez alatt szerzett élményeket, tapasztalatokat szeretném most néhány sorban megosztani.
A pályaművek nagyon széles skálán mozognak; érkezett a teljesen amatőrtől a fél-profin át egészen a diplomafilmig minden, mi szemnek ingere. Az alkotók személye is igen változatos, a magyar filmkészítők mellett egészen komoly számban neveztek külföldiek is (a teljeség igénye nélkül: érkezett film Németországból, Olaszországból, Angliából, Csehországból, Szerbiából, sőt még New Yorkból is). Egyszóval nem volt könnyű a válogatás, minden zsűritagnak akadt egy-két olyan ?kiskedvence?, amiről csak nehéz szívvel mondtunk le, de sajnos létezik egy rémség, aminek az a neve, hogy ?időkorlát? és ő kegyetlenül lecsapott ránk újra és újra. Viszont (talán épp ennek köszönhetően) a végül is versenybe került filmek egytől-egyig figyelemreméltó alkotások. Mind szerethető valamiért, sőt akad köztük nem is egy igazi gyöngyszem. Úgyhogy ha mást nem, azt garantálhatom, hogy ezek a vetítések nem a szokásos széknyikorgatós, ásítozós, ?inkább menjünk ki cigizni?-zős vetítések lesznek.
Kiemelnék néhány filmet (teljesen véletlenszerűen, nem értékítéletként), amikkel remélem mások kedvét is meghozom:
Katona András -Oláh Tamás: Egyedül c. drámája, egy tizenéves fiú kissé paranoid világát jeleníti meg. A filmhez küldött leírás szerint alkotói szintén tizenévesek, akik tiszta lelkesedésből anyuval/apuval a különböző szerepekben összehoztak egy helyes kis ?thrillert?. A filmnek azért vannak hibái, de Ó, Istenem, bár minden tizenéves (sőt bár minden amatőrfilmes) ilyen hibás filmeket csinálna (igencsak figyelemreméltó beállításokkal, jól kiválasztott színészekkel)!!!
Itt azért el kell mondjam, hogy a beérkező filmek megtekintése során rájöttünk néhány alapigazságra a filmezésről: először is, valaki legyen mindenképp skizofrén. Ez szinte elengedhetetlenül fontos, ha valaki amatőr filmet készít. Ha nem skizó, akkor szerelmi háromszögnek kell lennie. Persze a kettő együtt a legütősebb! Ha művészek akarunk lenni, akkor mindössze annyit kell tenni, hogy átrakjuk a képet negatívba. Az már egyben rögtön kísérleti is. Ha kicsit profibbnak érezzük magunkat, akkor a szereplőknek végig kötelező káromkodniuk. Ja! És teljesen mindegy, hogy a színésznőnk beszédhibás, fejhangon nyivákol vagy esetleg nem is beszéli a mi nyelvünket, a lényeg, hogy nagy melle legyen!
No, most, hogy kellően kigonoszkodtam magam, térjünk vissza a filmajánláshoz (tehát azon filmekhez, amik mindezt nem követték el):
Szabó Simon: Megyünk c. alkotása egy viszonylag egyszerű ötletre épül (két fiú elviszi kocsikázni a nagyit), viszont hihetetlen dumákkal a két főszereplő végig fönntartja a film kissé ironikus humorát. Csak a két színész miatt is érdemes megnézni a filmet, elképesztők.
Tóth Orsolya-Demeter Zsuzsanna: Kócember c. kisjátékfilmje nem csak ötletében remek (amit nem mondok el, nézzétek meg, he-he), de a kivitelezésében is látszik, hogy alkotói a maximális igényességre törekedtek.
Klara Hajkova: Adam&Eva c. animációja a tradicionális Ádám és Éva történetet meséli el, ötletesen, tisztára ?csehes, szocreál? stílusban kicsit másképp.
Géczy Dávid : Hangár c. filmje igazi kuriózum. Egy gengszter sztori kicsit Taratinósan, magyar ízekkel fűszerezve. Hibátlanul összerakott film remek operatőrrel, zseniális színészekkel. Csak jót tudok mondani róla, mindenkinek kötelező megnézni!

Október 28.-a az Animáció világnapja lesz. Az erre a napra összeállított versenyblokkal mi is ez előtt szeretnénk tisztelegni. Ebben a blokkban csak magyar és külföldi animációk lesznek megtekinthetők, melyek mind kiváló darabjai ennek a műfajnak.
Méltatnom kéne még kicsit a pécsi filmeket, (melyek természetesen mind zseniálisak, sőt, a legjobbak), de félek, az a vád érne, hogy hazabeszélek, úgyhogy nem teszem. Úgyis magukért beszélnek.

Egy szó, mint száz: tessék eljönni, szemeket jó tágra nyitni és csak élvezni ezt a négy napnyi vízióaudiális orgazmust!