Szemlétek 2007 versenyfilmek elsőnap
Tegnap vetítették le a szemle első két versenyblokkjának filmjeit, melyek engem meggyőztek arról, hogy bizony nem lesz könnyű a zsűri dolga. Mind â rejtekhely témában és mind a tematika nélküli blokkban is színvonalas alkotásokat láthattak az érdeklődők.
Számomra minden film hozott valami mást, ami egyedivé tette, mindegyiknek meg volt a maga bája. A Hosszú csendek, rövid éjszakák (Tóth Barbara - Veres Attila) alatt egyfajta western feeling fogott meg. Ez valószínűleg a baljóslatú hangoknak (pl. tücsökciripelés) és a három karakternek köszönhető. Bevallom őszintén nekem nem tűnt fel, csak a stáblistánál, hogy a három ember tulajdonképpen egy ember. Ez vagy rossz megfigyelőképességemnek tudható be, vagy inkább azt mondom, ha magamat akarom menteni, hogy eszméletlen jó volt a színészi játék és a szakáll J. A fekete-fehér kép telitalálat a sejtelmes történethez. Voltak alkotások melyek nekem inkább a technikák sokszínűségét prezentálták, nem pedig egy valós, kerek sztorit. Rumann Gábor Én vagyok című kísérleti filmje tényleg az érzékszerveimre hatott. A hangok és a képek összhangban működtek, mint az a bizonyos gépezet. Talán voltak, akik nyomasztónak találták pontosan az előbb említett összhang miatt, de ez adta meg a film igazi mibenlétét és az én olvasatomban az emberi élet valóságát.
Akadt egy dokumentumfilm is így az első blokk végén, mely, mint ahogy a cím is mutatja Matuska Szilveszter biatorbágyi kontradikciójának történetét járja körül a fő helyszínen, Csantavéren (Szász Csongor). A filmben két forrást hallhatunk Matuska Szilveszterrel kapcsolatban, melyek közül csak egyikük tűnik igazán hitelesnek. A karakterek nem játszottak, ami néha olyan szinten érezhető, hogy az embernek muszáj elmosolyodnia. Szó van a
Méri

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
A bejegyzésre mutató linkek:
Link létrehozása
<< Főoldal